Gyarmati Kati mediátor írása
forrás: http://mediacio-bekeltetes.hu/

Képzeljük el, hogy van egy problémánk, ami úgy tornyosul előttünk, mint egy hatalmas hegy. Ott állunk előtte, nem is látunk semmi mást, csak a hegyet, csak a problémánkat. Azon gondolkodunk, töprengünk, arról beszélünk. Hogyan másszunk át rajta? Vagy fúrjunk alagutat? Esetleg kerüljük meg? Mihez kezdjünk egy ekkora heggyel?
Elmegyünk egy szakemberhez, mondjuk neki, hogy van itt az a hegy. Látja? Látott már ilyen hatalmasat? Elmesélem, hogyan nőtt ekkorára, figyeljen! És elmeséljük. Mesélünk a hegyről hosszan, részletesen, a szakember empátiával hallgat minket, örül, hogy ilyen részletesen leírjuk neki a problémánkat. Azt gondolja, minél jobban ismeri a hegyünket, annál jobban tud segíteni.
A mediátor és a hegyek
Sokáig én is ezt gondoltam. Még akkor is, amikor mediátor lettem. Megtanultam módszereket, technikákat, büszke voltam az empátiámra. Nagyon gyorsan felismertem a hegyeket, nagyon gyorsan átláttam rajtuk, ismerni véltem az utakat, ahogy meg lehet őket mászni.
Akkoriban középiskolákban dolgoztam kamaszokkal, szüleikkel és pedagógusokkal. Rengeteg konfliktussal találkoztam, igyekeztem megoldani őket. Szívesen hallgattam a különböző problémákról, hegyekről, tele voltam jó szándékkal, segíteni akarással.
Minél többet gyakoroltam, annál inkább úgy éreztem, nem akarom ismerni a hegyeket, nem akarom tudni, hogyan álltak össze. Lehúz, ha a problémáról beszélünk. Sok időbe és energiába kerül átbeszélni, és én, mint mediátor egy kicsit sem tudtam jobban segíteni a probléma pontos ismerete után. Nem vitt előre, ha a hegyről beszéltünk.
A fordulat
Volt egy mediációm, ahol úgy döntöttem, kihagyom a konfliktus alapos megbeszélését. Mindkét fél el akarta mondani, hogy neki mivel kell megküzdenie, az álláspontok ellentétes oldalon álltak, és egy centit sem közeledtek, sőt, minél többet beszéltünk a problémáról, annál inkább távolodtak.
Beláttam, hogy ez nem visz előre, ezért úgy döntöttem, stratégiát váltok: megkértem a feleket, hogy képzeljék el, hogy ott és akkor megállapodtak. Sikeres lett a mediáció, mindenki megkapta, amit szeretett volna, és hazamentek.
Hogyan telik az este? Hogyan érzik magukat? Az arcok felderültek, az energiaszint megnövekedett, jobban érezték magukat. Utána kértem, hogy azt is képzeljék el, hogy mi történne akkor, ha nem sikerül a mediáció. Ha úgy mennek haza, hogy nincs megállapodás. Akkor hogyan telne az estéjük?
Ezek után nagyon gyorsan megszületett a megállapodás. Akarták azt a jó érzést, amit pár perccel korábban megtapasztaltak, amit már szinte átéltek, ahogy meséltek róla. Sokkal hatékonyabb volt, mint bármilyen probléma-átbeszélési technika.
Akkor még nem tudatosan alkalmaztam ezt a módszert, még csak ösztönös volt, de magam is megdöbbentem a hatékonyságán.
A megoldásfókuszú módszer
Utána találkoztam a megoldásfókuszú mediációval, a megoldásfókuszú módszerrel. Olyan volt, mint egy felüdülés. Jé, nem kell a hegyről beszélnünk! Nem kell a problémán rágódnunk. Nem kell minden részletet ismernem ahhoz, hogy a feleket a megoldásig vezessem! Ez a legjobb, amit el tudok képzelni!
A Solutionsurfers szervezésében jött Magyarországra Marco Ronzani és Sofie Geisler is, akiktől hihetetlenül érdekes és izgalmas dolgokat tanultam. Egyikük sem úgy dolgozik, hogy jó alaposan átrágja a problémákat. Mindketten úgy érnek el hihetetlen eredményeket, hogy a megoldásról beszélnek a felekkel, az erősségeikre építenek.
Sofie Mexikóban dolgozik utcai bandákkal, többször fogtak már rá fegyvert is, került már életveszélyes helyzetekbe. Hogyan beszélj annak az embernek az erősségeiről, aki fegyvert fog rád? Milyen megoldásról lehet beszélni azokkal, akik bántani akarják egymást? Neki sikerül, ő így él, így dolgozik, és erről beszélt nekünk, akik ott lehettek.
Sokat tudtam már, sokkal tudatosabb lettem a munkámban és a gondolkodásomban is. A megoldásfókuszú módszer az élet minden területén használható, nem kizárólag a konfliktusok kezelésében.
Egy személyes példa
Játszottam egy nyereményért, ami ingyenes lehetőséget jelentett egy tárgyalóba 12 órára. Azonnal megláttam benne a lehetőséget, pro bono konzultációkat szerettem volna tartani. Az első gondolatom az volt, hogy ha megnyerem, akkor ezt meg tudom szervezni, sokaknak jelenthet segítséget egy ilyen lehetőség. De mi lesz, ha nem nyerem meg? Ennél a kérdésnél bekapcsolt a vészvillogó, és rájöttem, hogy nem jó a kérdés. Helyesen így hangzik: Hogyan tudom akkor is megtartani az ingyenes konzultációkat, ha nem nyerem meg a játékot?
És ott volt a válasz. Abban a pillanatban, hogy feltettem magamnak ezt a kizárólag a megoldásra vonatkozó kérdést, már láttam is az utat. A „Mi lesz, ha nem nyerem meg?” kérdés nem vitt közelebb a megoldáshoz, az csak a hegyet láttatta.
A brief coaching
Többet szerettem volna tudni, ezért jelentkeztem brief coaching képzésre. 2+1 nap, ami csak megoldásfókuszú beszélgetésekkel telik, maga a megvalósult álom.
De mi van a heggyel, ha nem járjuk körbe? Ó, ez a legegyszerűbb: a hegyet átugorjuk. Nem rágódunk rajta, de nem is teszünk úgy, mintha nem létezne. Átugorjuk, mert a megoldásról beszélünk. Annyit foglalkozunk a problémával, amennyit szükséges. Nem tocsogunk benne, nem engedjük, hogy lehúzzon. A probléma nem tabutéma, csak nem az van a fókuszban.
Különösen nehéz arról beszélni, hogy hogyan működik egy megoldásfókuszú beszélgetés, mert valójában nagyon egyszerű, de mégis szokatlan. A képzés során ismertem meg a taxis hasonlatot, ami jól megmutatja a módszer lényegét. Amikor az ügyfél eljön egy megoldásfókuszú beszélgetésre az olyan, mint amikor beszáll egy taxiba.
“Hova lesz?”
A sofőr ránéz, és megkérdezi: „Hova lesz?” Az ügyfél pedig mond egy címet, ahova el szeretne jutni. A sofőr pedig elviszi. Nem kérdezi meg, hogy honnan jött, miért nem megy saját autóval, miért akar odamenni. Csak azt kérdezi meg, hogy hova szeretne eljutni. És elviszi oda. Esetleg még abba is beleszólhat az ügyfél, hogy milyen úton szeretne oda eljutni.
Egy megoldásfókuszú beszélgetés például egy ilyen kérdéssel indul:
„Legmerészebb vágyaid szerint mi a legjobb, ami a beszélgetés végére történhet?”
Vagy:
„A beszélgetés végére milyen eredménnyel lennél különösen elégedett?” Azaz „Hova lesz?” Mi a célod?
Lehet, hogy nehéz először megfogalmazni, lehet, az ember ilyesmit mond, hogy:
„Nem is tudom, minden összejött.” – Egy nem megoldásfókuszú beszélgetésben a következő kérdés olyasmi lenne, hogy:
Mi minden? Történt valami? – És máris a hegyről beszélnek.
Mit mondjunk, ha az ügyfél nem tudja, hogy hova akar menni? Segítünk neki közelebb kerülni a céljához. Az a tapasztalatom, hogy az emberek pontosan tudják, hogy mi a céljuk, csak sokszor nehéz megfogalmazniuk. Mindenkinek vannak vágyai, álmai, reményei. Akár a munkahelyéről, a hivatásáról, akár a családjáról, párjáról, gyerekéről van is szó.
Álmok, célok, utak
Ez az álom lehet valami apróság is, lehet, hogy csak annyit szeretne, hogy a kollégái vegyék őt komolyabban, de lehet, hogy azt szeretné eldönteni, hogy váltson-e hivatást. Ha a párkapcsolat a téma, akkor előfordulhat, hogy csak annyit szeretne, hogy a férje segítsen neki otthon, segítsen a gyereknevelésben, de lehet, hogy arra a kérdésre szeretne választ kapni, hogy adja-e be a válókeresetet. A lényeg, hogy tudja, hogy hova szeretne eljutni, és a sofőr feladata teret és időt adni az ügyfélnek, hogy ezt megfogalmazhassa. Tér, idő és figyelem. Ez az, amit adhatunk. És a kérdések, a megoldásra vonatkozó kérdések.
És beválik. Eltelik egy óra (vagy csak 30 perc!), és az utas kiszáll a taxiból. Ott áll egyedül, de azzal a tudással, ami a célhoz vezet. Működik.