• február 28-án (kivételesen az Adina Hotelben) Némedi Andrea mutatja meg nekünk, hogy egy fecske hogyan csinál nyarat, hogyan lehet egy nagyobb közösségben, szervezetben elérni változást.
• március 28-án Nyári Wolberger Szilvia segítségével próbálhatunk a Jelenlét művészete címmel fejlesztő eszközöket.
• április 25-én Tegyi Enikő vezetésével teszünk kirándulást egy érdekes területre, ahol a megoldásközpontú vezetői munka és a tangó kapcsolatát vesszük górcső alá.
• május 30-án Csányi Csaba enged nekünk bepillantást munkájába, ahol a diszlexiából tud versenyelőnyt kovácsolni.
• június 27-én Göntér Mónika mutat nekünk a saját gyakorlatából a WOWW felhasználásával új gyakorlati példákat a megoldásközpontú munka iskolai felhasználására.

Idén a havi hasznos beszélgetések mellett egy új formátumot is szeretnénk fejleszteni, amiről leginkább azt tudjuk, hogy nem a hónap utolsó szerdáján lesz, jó eséllyel nem a szokott helyeinken és nem a szokott formátumunkban. Negyedévente lesz az biztos és már tudjuk a témáit:

• tavasszal a társadalmi hatásmérési projektjeinken kialakított módszertani gondolatainkat szeretnénk úgy megosztani, hogy azzal bárki számára egyszerű és hasznos eszközöket adjunk tervezéshez, hatékonysághoz, célzott kommunikációhoz olyan helyeken is, ahol ezek a fogalmak nem feltétlenül mindennaposak.
• nyáron már pontos dátumunk és helyszínünk is van: Tegyi Enikő ismét vendégül lát bennünket Kapolcson, ahol egyesületi retreat-et tartunk, azaz a jelenlévők igényei és ötletei alapján ott és akkor alakítunk megoldásközpontú programokat.
• ősszel holland vendégeink lesznek, két jól működő modell mutatnak meg nekünk a gyakorlatban, amiket elsősorban szociális területen használnak. Intervízióval foglalkozunk majd, ahol a közösség tagjai egymásnak képesek segíteni külső szereplő nélkül, illetve egy olyan modellt is megismerhetünk, amivel párbeszédet indíthatunk olyan helyzetekben, ahol a párbeszéd valami miatt nem működik.
• télen egy tavalyi témánkra térünk vissza másként. Sok ötletet kaptunk, hogy hogyan lehetne még érdemes a megoldásközpontú eszközök szervezeti felhasználásával foglalkozni és ezen ötletek közül párat szeretnénk is kipróbálni.

És lesznek projektjeink, fogunk közelről figyelemmel kísérni valahogyan hozzánk kötődő projekteket, mint pl. a megoldásközpontú eszközök további terjesztése iskolákban, társadalmi hatásmérés civil szervezeteknél, vagy támogató csoportokban, lesznek projektek a pozitív pletyka eszközének terjesztésére, lesz társadalmi reintegrációs projekt. Beindítjuk idén az Ügyem Van nevű projektünket is, ahol tagjaink kapnak tagjainktól kollegiális coachingot saját helyzeteik kezelésére. És ki tudja mi minden lesz még.
Ezek csak azok az ötletek, amik már konkrét elhatározásnak tekinthetőek, de ezeken kívül bőséggel van még nyers csokoládé mindenféle színben és formában.
Találkozhatunk például témaként a megoldásközpontú eszközök használatával párterápiában, mikroanalízissel, zsonglőrterápiával, nonverbális pozitív pletykával, tapasztalatokból való tanulással és metaforikus tanulással és a megoldásközpontú eszközök használatával a szervezeti csoportdinamikában.  
Ja igen, formátumokban is fogunk újabb dolgokat kipróbálni, amiket a múltban már szerettünk. Ilyen például a Solution Café, ahol egy sajátos módszertan szerint egy közös reggeli alkalmával töltjük az időt hasznosan.
Ami változatlan, az a működési keretünk, azaz egyesületként érdeklődőket és tagokat is várunk sok szeretettel. Aki érdeklődik, annak az első programon való részvétel ingyenes, a második alkalomtól háromezer forint a részvételi díj az estekre (a negyedéves programokra különböző egyéni díjazás lesz), az éves tagság díja pedig húszezer forint. Infók itt a honlapon bejegyzésként vagy a naptárban, illetve a facebookos csoportunkban (Megoldásközpontú Egyesület// Solutionfocus Association).

Mit adjunk át a gyermekeknek – a jövő emberiségének? Mit adjunk tovább mindabból, amit mi magunk kaptunk? Hol van az oktatás szerepe a jövő felnőttjeinek boldogságában? A BOLDOGulásban. Az iskola magokat kell elültetessen diákjaiba, aszerint, hogy addig mi volt kívánatos? Vagy a magok már adottak és csak hagyni kell kicsírázni őket?

A megoldásközpontú szemlélet úgy tartja, hogy a mag születésétől fogva minden emberben ott van. A környezet ideális esetben annak kiteljesedését segíti. Az ideális környezet ideális tér. Egy fa akkor tudja kitárni önnön nagyságát, ha van tér növekedéséhez. Így veheti fel a benne rejlő legjobb, legszebb formáját.

Tehát a kérdés, hogy célunk egy előre meghatározott formába „önteni„ gyermekeinket vagy pedig kezükbe adni azokat az eszközöket, melyekkel maguk alakíthatják ki egyéni formájukat.

A SolutionSurfers Magyarország trénerével, Göntér Mónival két Békés megyei általános iskolában jártunk. Az egyik iskola pedagógusai most nyitnak a megoldásközpontúság felé, a másik iskola tanárai már egy éve alkalmazzák a megoldásfókuszú szemléletet. Az év során négy tréningen vettek részt, az intézmény igazgatónője pedig maga is képzett brief coach.

Miért lép valaki tudatosan a szemléletváltás útjára, s mit tapasztalnak azok, akik már élik azt? Általában akkor akarunk változtatni, mikor a meglévő már nem működik tovább. Idejétmúlt. Múlt.

A megoldásfókuszú filozófia szerint a múltnak a működő elemeit érdemes felkutatnunk a vágyott jövő felépítéséhez. Ennek belátására jutott „első iskolánk„. Felismerték, hogy az új generációhoz új oktatási módszer kell. A régi már nem válik be, és miért is lenne így, hiszen a felnövekvő kisiskolások a múlt társadalmi–technikai környezetéhez képest tel
jesen új világba születtek bele. Ez a világ, ami számukra születésüktől fogva adott, oktatóik számára alkalmazkodást, régi sémák, koncepciók újragondolását kívánja meg. Első iskolánk oktatói tehát úgy döntöttek, a megváltozott (és folyamatosan változó) világot követve ők is változ(tat)nak. Csodálatra méltó, bátor elhatározás felülírni mindazt, ami addig működött és már–már részünkké vált. Véleményem szerint a legjobb kezekbe kerültek. Pontosabban a legjobb terekbe – hiszen a tréningek „mindössze„ szabad teret adnak ahhoz, hogy az ember maga vehesse kezébe gondolkodásmódját. Jó kormányosként a megoldások felé vezetve, jó zenészként a lehetőségekre hangolva azt.

A másik iskola mindennapjaiban ez a tér már kialakulóban van. Falak omlanak le, a problémaelemző, hiányosságokra és javítandó területekre kiemelten visszacsatoló tanári gondolkodásmód falai. Ezeken túlra helyeződött a tantestület közös tekintetének fókusza – lelkes, nyitott igazgatónőjével az élén. Ezzel – a figyelem problémákról megoldásokra való puszta átirányításával – meg is nyílt a szabad lehetőségek tárháza, mely valójában korábban is ott volt a gondolkodási keretek túloldalán. Miért ne d< span style="font-size: medium;">icsérhetnénk a gyereket azért, mert szépen áll a sorban? Miért ne kérhetnénk arra, hogy minden tanóra elején maga jelölje ki, milyen teljesítményt vár el saját magától? Miért ne buzdíthatnánk önreflexióra, hogy értékelje ki ő is azt amit csinált – saját mércéje alapján.

Ebben az iskolában a következő már érvényesült: vegyük észre azt ami nem működik, és engedjük el, ne kapaszkodjunk bele tovább. Helyette engedjük be az újat, ami voltaképpen az új generációs gyerekek számára kevésbé új, mint a régi gyakorlatot ismerő pedagógusoknak. Ily módon talán éppen ők hozzák magukkal egy új oktatási rendszer alappilléreit. Pusztán azzal, hogy milyen kihívást jelentenek a hivatásukban eltökélt tanároknak. Ebben az értelemben ők is tanítanak. A tanárokat tanítják új módon, új hozzáállással tanítani. így válik az iskolai tanulás együttműködéssé, közös felfedezéssé, szörföléssé az élet tengerén. A már meglévő erősségek kiemelése és elismerése, s ebből a vágyott jövő felépítése, lehetőség, hogy a gyerekek aktív részesei legyenek saját oktatásuknak. Megnyilatkozási lehetőségeket kapnak, kész válaszok helyett megtanulhatnak kérdezni (merni) is. Elsősorban maguktól, hogy mik a céljaik, mi felé törekszenek, és hogyan haladnak afelé. Mert ez mindenkinek a saját kérdése.

S a kérdés ugyanolyan fontos (ha nem fontosabb), mint a válasz. A jól feltett kérdések nagyban hozzájárulnak a világ előrehaladásához.

Második iskolánkban a pedagógusok és a gyerekek áradoztak az utóbbi évben történt változásokról. Mióta „megoldásokban gondolkoznak„, felszabadultabb a légkör osztályteremben, tanári szobákban és azokon kívül is (merthogy a hozzáállást hazaviszi diák és tanár is). Erősebb a közösségi érzés és a gyerekek lelkendezve fejlesztik képességeiket, elismerve saját értékeiket, és egymásét – akár tárgyi formában is. Kavicsokat „áramoltatnak„ egymás között, mindenki ad és kap, amikor valami példaértékű cselekvés történik. Az iskola< /span>gyűléseken minden apró eredményért és sikerért ünneplik egymást.

Inspirálóan hatott rám az a szellemiség, amit a módszert már sikeresen alkalmazó iskolában éreztem. Jó lehet ott diáknak lenni, és ha diáknak jó, akkor tanárnak is (na és persze fordítva is).

Bizakodásra késztet a másik iskola kezdeményezése és már megmutatkozó erőforrásuk: a fejlődés vágya. A jelenben már ott is a jövő, a vágy köntösében.

Írás közben ebből a szellemiségből merítettem, úgy érzem, volt miből. A valódivá váló szellemiségből: hivatásukban szárnyra kapott tanítók és szárnyaikat növesztő gyerekek iskolájából. Abból a tapasztalásból, hogy nincs két oldal: a megfelelni vágyó kisdiákok, és teljes
ítményt berögzötten elváró tanárok felállása. Hanem saját értékeikben megerősített, társaikat is szeretettel megerősítő gyerekek… és a gyerekek mellett saját, régiúj képességeik felismerésére is nyitott tanárok. Egy oldal, egy közösség, ahol mindenki együtt fejlődik.

Ehhez társul a tréner, aki jól tudja, hogy ezt a folyamatot ő mindössze hagyta elindulni és történni, keretet biztosítva a megvalósuláshoz… és elindult, és történik, megvalósul! Mi ez, ha nem misszió? Megoldások missziója, mely a tréner mellett ennek a két elkötelezett iskolának már biztosan szívügye.

Mit adjunk át a jövő emberiségének? A cikk elején feltett kérdésre megoldásfókuszú választ adnék. Pontosabban kérdést: Mi a Te legmerészebb elképzelésed a jövő világról? Mit gondolsz, Te most, jelen helyzetedben mit tehetsz azért, hogy ez megvalósuljon? Miket teszel már most azért, hogy gyermekeidnek, unokáidnak, dédunokáidnak boldog élete legyen?

balogh.nixi@gmail.com