Czombos István írása
Ahogyan minden hónap utolsó szerdáján, 2015. május 27-én is egyesületi estünk volt és ahogyan minden ilyen alkalommal, most is hasznos dolgok történtek velünk. Az jutott eszembe, hogy megpróbálok továbbadni valamit belőle olyanoknak is, akik nem tudtak eljönni.
A legelső, amit szívesen megosztanék az az öröm, amit újra és újra tudunk találni egymás társaságában, ismét sokat volt módunk nevetni, talán a nemzetközi együttműködési lehetőségként felmerülő coach surfing ötletén leginkább. Ez amellett, hogy nevében is a couchsurfing mozgalomra való utalás, azt sem tartottuk elképzelhetetlennek, hogy a jövőben ilyen módon (is) támogassák egymást az SF közösség különböző országokban élő tagjai.
Az idő nagy részében arról beszéltünk hogyan lesz továbbra is izgalmas, hasznos számunkra – SF egyesületi tagok számára – az, ha rendszeresen találkozunk és beszélgetünk. Abban mindenképp megerősítettük magunkat, hogy az alapcéljaink jövőben is azonosak lesznek az eddigiekkel:

• tartozni a hazai coachközösséghez, ezáltal a magunk lehetőségeit is erősítve és a többi tag munkájához is hozzájárulva,

• magunk számára közösséget képezni, ahol talán nem teljesen átlagos módon mindenféle irigység és érdek nélkül tudunk nagyon kicsi energiával is mindig új, hasznos dolgokat teremteni és ebben örömünket lelni,

• valahogyan hozzájárulni, hogy a SF gondolkodás terjedhessen Magyarországon a coaching, a szervezeti és a nagyon nagy harmadik, az egyéb csoportban is.

Rengeteg olyan dolgot tudunk összegyűjteni, ami már megvolt a múltunkban és nagyon jó lenne, ha a jövőnk részét is képezné, amelyek közül több annyira magával ragadta a jelenlévőket, hogy a következő alkalmakat kezdtük tervezni. Beszéltünk például a retreat-ekről, amiből, milyen jó!, Enikőnek köszönhetően már idén augusztusban is lesz egy.
Megemlítettük, hogy milyen izgalmas volt a nemrégiben tartott mindfulness program és hogy volt neki utóélete is (tulajdonképpen Juditnak és Gábornak köszönhető az is, hogy megszületett ez a bejegyzés).
Beszéltünk arról, hogy mennyire jók a szakmai kitekintések (erről az is felmerült, hogy a következő lehetne a konstruktív terápiákról, illetve, hogy milyen jó lenne, ha a honlapunkon lennének rövid összefoglalók hasznos könyvekről), mennyire hasznosak, ha csak úgy csinálunk egy demo coachingot és feldolgozzuk közösen, vagy éppen egy videón nézettet mikroelemzünk… És még mennyi minden felmerült! Nagyon izgalmas, hogy pusztán a velünk történt jó dolgokról való eszmecserében most is mennyi energia keletkezett a beszélők között.
És nem volt vége, ezután még beszéltünk arról, hogy hogyan használhatnánk jobban a nemzetközi kapcsolatainkat (pl. ha idejön egy nemzetközi „nagyágyú”, a módszere bemutatása mellett/helyett dolgozzon velünk/rajtunk), illetve arról, hogy mivel foglalkoznánk még szívesen, amivel eddig annyira nem foglalkoztunk, vagy nem eleget. Hogy milyen jó lenne dolgozni többet tanárokkal (akár úgy, hogy akkreditáltatjuk egyes programjainkat), tinédzserekkel, szülőkkel és adni nekik a SF gondolkodás áldásos örömeiből. Beszéltünk arról, hogy milyen jó lenne a coaching-világ mellett több business case-szel foglalkozni közösen, hogy milyen jó lenne még a zene és a színek illetve a coaching kapcsolatáról beszélni, hogy megnézni hogyan hasznos a pickler módszertan a bölcsődékben. Hogyan lehet számunkra izgalmas az erőszakmentes kommunikáció elmélete, egy megoldásközpontú mediációs gyakorlat, vagy azt megnézni, hogy a katolikusok hogyan foglalkoznak a szülői létre való felkészítéssel… Hú és még mennyi minden volt! Visszagondolva (megint) nem értem, hogy hogyan fér bele ennyi minden két órába. És azt még nem is mondtam, hogy azt tervezzük újabb magánszemélyeknek és szervezeteknek is szeretnénk felajánlani a jövőben, hogy tartozzanak vidám közösségünkhöz, ha úgy tartja kedvük.
Most, hogy leírtam ezeket a dolgokat, újra azt kezdtem várni, hogy hónap utolsó szerdája legyen végre és a Kaptárban beszélgethessek hasznosan, fantasztikus emberekkel két órát.