Hankovszky Katalin írása
Egy vezető sem ebből a könyvből fog megtanulni vezetni. A munkatársaitól fog. Kollégáitól és feletteseitől. És önmagától, a saját megfigyelő- és reflexiós képességének köszönhetően.
Ez a könyv inkább megmondós. Különféle helyzetekben részletezi vagy villantja fel a megoldásfókusz hatását az adott vezetői feladatra és benne a vezető lehetőségeire. Mégis érdemes tudatában lennünk, hogy egy olyan megközelítésről van szó, melynek, jellegzetességéből adódóan csak pillanatképei lehetségesek. Mert keletkezéséből, történetéből fakadóan állandó fejlesztés alatt áll. A világ több pontján munkacsoportok figyelik a különféle alkalmazások során, hogy mi válik be az addig használt eljárásmódból és karcsúsítják, egyszerűsítik a megfigyelések alapján.
A megoldásfókusz egy-egy bemutatása, mint ez a könyv például a vezetés kontextusában, mindösszesen egy kíváncsi leírása mindannak, amit épp a leghasznosabb interakciónak ismerünk. Ha komolyan vesszük, hogy minden eset különböző, akkor az aktuális történésben érintettek konkrét cselekvését megfigyelve kutatjuk, hogy mi visz előre. Ezért azt is mondhatjuk, hogy ez a könyv kísérletezni tanít. Kísérletezni, a szónak a legfelelősségteljesebb értelmében.
Ha kipróbálsz valamit a könyvben leírtakból, figyeld meg egy kutató elhivatottságával, hogy mi történik másként, talán jobban, mint gondoltad. Mert: „A különbségek relevánsabbak, mint az abszolút értékek“ – mondja Matthias Varga von Kibéd. Komplex helyzetekben ez a vizsgálódás hatékonyabbnak és célravezetőbbnek tűnik, mint azt képzelni, hogy egy (kommunikációs) eszköz emberekkel alkalmazva ismétlődő és elvárható eredményre vezet. És ez a vizsgálódás éberen is tart. Ami szintén inkább előny, mint hátrány a globális változások közepette pörgő tudástársadalomban.
A megoldásfókusz egyrészt rövidebb beavatkozási folyamatokat tesz lehetővé, motiváltabb teljesítést és nagyobb elköteleződést figyelünk meg szervezetekben, ahol így dolgoznak. Sokakat ezért lelkesít: a termelékenység növekedésének lehetőségét látják benne. Vannak is erre mutató példák.
De ezen túl mélységesen etikus eljárás is ez. Messzemenőkig követi azt a felismerést, hogy az emberek autonóm lények és azt a munkahipotézist, hogy legjobb tudásuk szerint igyekeznek megoldani egy helyzetet. Amíg tehát más nincs bizonyítva, kijár nekik az a bizalom, hogy teszik a dolgukat. A megoldásfókuszú vezető ebből az alapvető bizalomból jár el és ehhez illeszkedő eszközei vannak. Ez a gyakorlatias és emberi kombináció az, amit e könyv segít elsajátítani. És ha következetesen teszi ezt egy vezető, nem meglepő, hogy egy új vezetési metafora bukkan fel, a vezető mint házigazda.
A helyzetek, melyekben a megoldásfókusz befolyásolhatja a vezetést, lehetnek nagyon hétköznapiak, de rendkívüli helyzetek is, mint egy egész országra szóló bizniszkatasztrófa. Steve de Shazerrel szólva: A “megoldások” sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint a “problémákra”.
Dominik Godat könyvét az teszi számomra különlegessé  és remélem, a magyar célközönség számára kedvessé és hasznossá , hogy pragmatikus, egyszerű nyelven, útikönyvszerűen használható szöveget ad a kíváncsi vezető kezébe. A vezetőkébe, mert tőlük úgyis ellesik a beosztottak, amit tényleg jól csinálnak.
És persze, hogy nem ilyen egyszerű ez. Talán még sokkal egyszerűbb, de azt még csak tanuljuk.
A könyv megrendelhető az info@solutionsurfers.hu címen.