Már megint nem írtál leckét? Folyton csak hülyéskedsz? – létezik más tanári megközelítés is
Szegedi Juli könyvajánlója
Az iskolai fejlesztésre irányuló modellek nagy része laboratóriumi körülmények között, a való élettől távol, gyerekeket még csak messziről sem látva születnek. Ezzel szemben a WOWW-megközelítés hús-vér emberek viselkedése és mások arra adott válaszreakciói alapján született. A módszerről most megjelent könyvecske progresszív szolnoki tanárok érdeme, akik elkezdtek kísérletezni a módszerrel osztályaikban.
A legtöbben gyerekkorunk óta a problémafókuszú gondolkodást ismerjük és alkalmazzuk. Ez azt jelenti, hogy ha szembekerülünk egy problémával, akkor először azt elemezzük ki, rágjuk át, nem pedig a megoldás az első, amin törni kezdjük a fejünket. Lehet szó iskolai agresszivitásról, motivációhiányról, családi zavarokról – biztos, hogy a probléma azonosításával kezdünk, megnézzük, hogy mi vezetett a probléma kialakulásához és problématípusokba osztjuk a fennálló gondokat. És talán itt jöhet az ellenszer felkutatása, de leginkább abban a formában, hogy a szülő vagy a tanár megmondja, hogy mi legyen a megoldás.
Ez a fajta megközelítés a gépeknél működik, hiszen egy rossz autó vagy mosógép esetén valóban azonosítani kell a problémát, és azt nem a gépnek magának, hanem egy kívülálló embernek kell megoldania, de nem biztos, hogy emberek esetében is célravezető.
A cikk folytatását a HR-portálon ide kattintva olvashatod.
